(Részlet a kisregényből)
Az ifjúság ellenben Budára tartott, még pedig abba a városrészbe, ahol esős napokon csak az ereszek alatt lehet járni, mintha az öreg hivatalnokoktól itt mindenki megtanulta volna a kakas-lépést, valamint az egyensúlyozás művészetét, amely ember emlékezet óta szokása az idősebb tisztviselői gárdának. Valóban ők járnak erre legtöbbet a kanyargós utcákon, ahol olyan némák a házikók, mintha itt mindenki hangtalanul szülné meg gyermekét, nesztelenül talpalná cipőjét, a boldogtalanok nem merészelnek hangosan siránkozni és a szerelmesek mindig csak egy falból kiálló, öreg kampós szegre irányítják szótlan tekintetüket, ahol már a nagymama is befejezte életét...
.............................................Húsvéti körmenet az Attila úton kb 1930
Ó, ti hamvadó szerda hangulatú, nagypéntekesen búskomoly utcácskák a Tabánban, ti voltaképpen a szemérmesen surranó szegénység utcái vagytok. A százesztendős, ódon kapuk lelkekre záródnak, amelyek soha sem mertek kinyílni, szú módjára őrlő öregség himbálgatja fejét az ablakfüggönyök mögött, hervadó asszony süvít keletlen hamu pogácsái felett és skroflis kislányuknak a családanyák különös altató éneket mondanak a hóbortos Krúdyról, aki a tabáni öregasszonyokat ugyan azzal az egy mesével vigasztalja: hosszú szeget kell verni a férfiak hátulsó fejébe, amikor azok alszanak, ameddig a hajzat eltakarja a fejbőrt, az életunt halottkémet reggel édes pálinkával vagy borral kell várni, a sírásóval jó előre megbeszélendő a dolog, hogy az "öreget" gyorsan eressze le a gödörbe, mielőtt észrevenné magát és akkor harmadnapon már jöhet három piros rózsával kezében a dalos elöljárósági írnok.
...................................A híres Bagyik-féle kisvendéglő kerthelyisége
Ó, ti boldogtalan kis budai kocsmák, ahol a Fliegende Blätter avult élceit mondogatják a piros orrú előkelőségek, miután éberlaszting cipős lábukat jól messzire elhúzzák arról a helyről, ahol kenyérsütéshez való kovászként erjedő, a főbűnöktől villámló szemű, az őrjöngésig csigázott vágyú negyven esztendős feleségeik lába a keszeg írnok lábával barátkozik a baklábú ivóasztal alatt, ó ti kis kocsma szobák, ahol harmonika sűrű füstön, emberpárán át keresi a füleket monoton hangjaival, hogy reggelre vagy egy hét múlva megvalósíthassa a nótában lévő jó tanácsot a sápadt szűzleány vagy a nagymájú menyecske, ó, ti kedves kocsma udvarok odaát a Tabánban, ahol filagóriát vagy ártatlan kertecskét épít a télen ujjival malmozó zauvirt az élet örömeit ócska hordók tartalmában keresgélő polgároknak, zöldléces virágállványok, amelyek a sváb csapos mocskos ujjai alatt növekednek, hogy később pihenőhellyel szolgáljanak egy szőke vagy barna női fejnek, amely elámult egy cigarettát sodorintó kézen vagy egy pomádés hajfrizurán, - ó, ti kis budai menedékhelyek a városi élet elől, ti romantikus kalitkái a gyermekkor mézes kalácsos (regényességet) nem felejtgető városi polgárságnak, ti csatorna-szagú, áporodott ború, szennyes ételű, nyomasztó, szerénykedő, papucsban járó kis kocsmák, ahol a pesti táncosnő lábszárának kék erezeteit, derekának ráncait és azt hiteti el önmagával, hogy először szeret, - ahol emlékkönyv módjára lapozgatnak a kiszáradt, életunt férfiak a szíveikben, hogy rátaláljanak a hangra, amely e helységben megfelelő, - ó, ti kis álmos háztetők, amelyek alá oly óvakodva kell bemenni, mint gyermekkorban épített kártyavárba, hogy valahol útközben el ne veszítsük magunkat, ahol a nőknek hosszú álmosság után felnyílik a szemük, ahol elhiszik, hogy voltaképpen elátkozott herceg kisasszonyok, királylányok, - ahol egyformán tud hazudni a rossz gitár és a fogatlan öreg, - ahol patkány szalad a nők harisnyáin, mint a vállalkozó elöljárósági írnok keze, - ahol örök szerelmet esküsznek egymásnak kék és fekete szemek, kakadu-hajzatú öregemberek és kikeményített szoknyájukat szégyenlő ifjú nők, - ahol a pesti kisasszony a vattát bagó helyett élemedett udvarlója szájába helyezi...Budai kis kocsma! Te délutáni szunyókálás, amelyhez a kalitban a csíz füttyentgeti semmitmondó gondolatait. (Mintha mindenki megfordult volna valaha Budán, aki hajdanában szerelmes volt a fővárosban! A kocsma cégérek, a Pincék, Gerslik, Hordók bohó szerelmi órákat, suttyomban átélt szerelmi izgalmakat őriznek, a csorba poharakon régi nők szájának méze, az asztalok kecske lábai, a valaha itt ölelkezett lábaktól kopottak.)
A TELJES MŰ ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése