1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)


2009. november 30., hétfő

Hozzá kis major, szőlővel, tehénkékkel... Törzskávéházamból zenés kávéházba - séta a budai körúton





Nézzük csak ezt a házat a sarkon! Ma is áll, csoda, hogy a bevásárlóközpont-szörnyetegek krómacél pofája be nem kapta. Kocsma van benne, melyet "Kétlyukú" néven tisztel a környék népe, tekintettel arra, hogy két ajtaja van. Mint büszke cégére hirdeti, itt működött hajdanán Pfanzelt János kávéháza. Álljunk meg nála egy szóra, egy findzsa tejeskávéra.

A népes bajor família tagjai a XIX. század elején húzódtak át az Osztrák-Magyar Monarchia nagyvárosaiba: egy ág Innsbruckban, egy másik Salzburgban, egy harmadik Pozsonyban vert gyökeret. Ez utóbbi ág sarja ez a mi emberünk. Felmenői dunai hajósok. Ha ránézünk a fényképére, az ő fiatalabb fejére se lenne nehéz odaképzelnünk a szalagos matrózsapkát, széles vállára az aranypaszományos uniformist, agyarára a kurta makrapipát.

Neki azonban nem a vízen járók kalandos élete jutott osztályrészül. Valamikor az 1880-as években kiskocsmát nyitott a Várban, a mai Bécsi kapu tér 1. szám alatt, megnősült, született két szép kislánya - aztán meghalt a felesége.

Új asszony kellett a házhoz, s Pfanzelt János meg is találta, a bájos Petz Karolin személyében. Soproni család leánya volt, s aligha tévedünk, ha azt gondoljuk, közeli rokonságban állt a híres vízivárosi és tabáni Petz famíliával. Ennek ugyanis volt egy kiterjedt vendéglős ága. Tartsunk fölöttük egy futó seregszemlét: megérdemlik a figyelmünket.

Petz Ágoston igen nyughatatlan vendéglős lehetett, mert folyton váltogatta a helyét. Találkozunk vele a mai Batthyány tér 1.-ben, azután többször is, újra meg újra a Batthyány tér 5.-ben (a Csarnok söröző, majd a palacsintázó helyén). 1885-ben az övé a Három Liliomhoz címzett kiskocsma a Gyorskocsi utca 3.-ban, pár év múlva két üzlete is van egyszerre, a Donáti utca 41.-ben és az Iskola utca 16.-ban - ez utóbbi a Noé bárkájához cégérezett, városszerte közismert műintézet.

Özvegy Petz Nándorné 1898-ban a tabáni Virág Benedek utca 9.-ben, fia pedig a Hadnagy utca 5.-ben vendéglős vagy kocsmáros. (Azért nem tudjuk pontosan, mert a korabeli címtárak egy kalap alá veszik a kettőt, és sajnos nem a hely, hanem a tulajdonos neve szerepel a listán, nagyon megnehezítve az üzletek azonosítását.)

Petz Károly kocsmáros neve először 1885-ben bukkan föl, a Retek utca 1.-ben - uramfia, ez a "Kétlyukú" házzal szemközti, másik saroképület! - aztán az Ostrom u. 8.-ban. 1906 körül aztán mintegy varázsütésre az összes vízivárosi és országúti Petz eltűnik a kocsmárosok névjegyzékéből.

A tabániakból egyetlenegynek a nevével még sűrűn találkozunk, de ő nem vendéglős, hanem jómódú mérnökember: a Döbrentei utcában, a Fehérvári (a mai Bartók Béla) úton és az Árok utcában vagy nyolc ház volt a birtokában, egyebek között a hajdani Hét Választó Fejedelem fogadó és ma is álló szomszédja. Hat gyermeke között azután hamar felaprózódott a vagyon, az ő további sorsukról, életútjukról már nem tudunk semmit.

Amilyen fáradhatatlanul vándorolnak üzletről üzletre a Petz család vendéglős tagjai, olyan nyugodt, megállapodott férfiúnak bizonyul Pfanzelt János. Bölcs előrelátással megvesz egy kis nyaralót fönt, a Fillér utcában, ahol nemcsak a gyerekek örülhetnek a kertnek, a jó levegőnek, hanem egy kis szőlő is terem, s tehénkék bólogatnak a szénaillatú istállóban. A majorból kikerül a kávéház vendégei számára is a gondosan kezelt, jó házi bor, s a kávé mellé a pompás friss tej, tejszín. S megvették már korábban a házat is, a Széna tér 1.-ben, ott lakik a család a kávéház fölött, mindig rajta lehet valakinek a szeme az üzleten. Innen aztán Pfanzelt János korai haláláig, 1904-ig nem is mozdul sehova. Özvegye is ott él még jó ideig, immár hat gyerekkel, a lakóktól és a kávéházi helyiség bérbeadásából befolyó jövedelemből.

Gyerekei közül Zsuzsa leánya lett a családtörténet letéteményese: őrizgeti a lebombázott krisztinavárosi otthonból menekített fényképeket, s emlékszik szeretettel a nevekre, sorsokra.

Békés vízivárosi, országúti, várbeli emberek, akik ott bámészkodnak a régi Széna tér sarkán - ne irigyeljük őket, hogy nem ma kell átjutniuk a távolsági buszok végállomásától az ötös busz megállójáig?

Saly Noémi 2003

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése