KRUMPLI A JAVÁBÓL

Tabáni Krumplibúcsú

A Fischer Árpád helytörténész által évtizedekig megrendezett híres Tabáni Krumplibúcsút elevenítjük fel, azzal a hagyományőrző céllal, hogy a magyar krumplifajtákkal, azok legújabb fejlesztésével, kiváló tulajdonságaival megismertessük vendégeinket.

Meghívott előadók:
Bilinszki Alíz: Érdekességek a keszthelyi burgonyafajtákról
(Pannon Egyetem Agrártudományi Centrum Burgonyakutatási Központ- Keszthely)
Rapali Zsolt: Natúrháló- a helyi értékek hálózata
(Natúrháló Kft. Székesfehérvár)
Bédai Katalin: A krumplitermesztés kezdetektől napjainkig
(Bédalin Kft. Budapest)

További programok:
Kamarakiállítás a magyar burgonyfajtákról
Kedvezményes krumplivásár a kerületi nyugdíjasok, nagycsaládosok részére
"Tabáni Krumplikirálynő" választás a tabáni háziasszonyok részére, a legjobb krumplival készült sütemény készítőjének
Fődíj: 25 kg Magyar Krumpli a Georgikon Egyesület felajánlásával

A Tabán Társaság Egyesület és a Tabáni Terasz Étterem szeretettel várja a látogatókat helyben, héjában sült krumplival libazsírral, forró teával, forralt borral, kedvezményes áron.

Szervezők és támogatók:
Budavári Önkormányzat
Országos Burgonya Terméktanács
Georgikon Egyetem- Keszthely
Natúrháló Kft.-Székesfehérvár
Bédalin Kft. Budapest
Integrál Kft.- Kiskunfélegyháza
Tabáni Terasz Étterem és Borozó
Tabán Társaság Egyesület

Minden érdeklődőt szeretettel hívunk és várunk!

A meghívó után pár szó a krumplibúcsú kialakulásáról az óbudai Braunhaxver Egyesúlet magyarázatában:

Budai Krumplibúcsú /Krumpiern-Kiritog/

Német nemzetiségi rendezvény, amelyet a Buda hegyvidéki kerületekben tartanak meg 1839 óta

minden év Karácsony második napján azaz dec.26-án, egy egésznapos találkozó keretében, német

kulturprogrammal, 3-400 fő részvételével. A 1960-as évektől Óbuda az állandó helyszín, itt van

meg a „bázisa”,de résztvevők minden budapesti kerületből és környékbeli sváb falvakból jönnek.

Történelmi háttere : a/ Világi háttér

1838-ban a nagy pest-budai árvíz idején az alacsonyan fekvő pesti területek lakossága a budai

dombokra menekült és az ott élő sváb gazdáknál húzta meg magát. Fő étkezésük volt a gazdák

által adott sültkrumpli és libazsír. A menekültek a következő évben ismét találkoztak – a Buda

vizivárosi „krumplibúcsús” / az Országúti - ma Margit körúti /- vendéglőkben. Folyamatosan

kialakult a ma is élő tradició: ünneplőben méltóságteljesen kivonulnak a családok, mindenki

gomblyukában nemzetiszín szallagra fűzött krumpli, egyik vendéglőből a másikba sétálnak,

beszélgetnek és közösen énekelnek /magyarul és németül/. Ilyenkor minden vendéglőben ingyen

volt a sültkrumpli és a libazsír és persze mindenütt volt valami program sőt a kivételként

engedélyezett zene is.

b/ Egyházi háttér: Karácsony 2. napja Szent István vértanú ünnepe, s ekkor a Budai Ferencesek

(szerzetesek, Ferences a templom a mai Margit körúton ) sültkrumplit osztogattak a misén

résztvevő szegényeknek. A krumpli azokat a köveket volt hivatott szimbolizálni, amelyekkel Szent

István vértanút megkövezték.

c/ Mai tartalom

Ma úgy mondanánk, hogy az emberek egymásrautaltságának, az emberi szolidaritásnak megünneplése.

Benne van az emberek kiszolgáltatottságára való emlékezés, ha nem másnak akkor

a természeti elemeknek.

A II.világháboru után budai németek (Fischer Árpád 2003-ban meghalt tabáni helytörténész

szervezésében) elevenítették fel ezt a hagyományt, és 1958 óta minden évben megünnepeljük a

„Budai Krumplibúcsút”.

Ez egy egésznapos tatálkozó keretében zajlik, kulturműsorral, ahol sváb kulturcsoportok

/kórusok, tánccsoportok, énekesek, fúvószenekarok/ is közreműködnek. A résztvevök vegyesek,

a beszédnyelv is vegyes: sváb és magyar. Változatlan a tradició: ingyenes a sültkrumpli és

libazsír. Tekintettel arra, hogy a résztvevők alapvetöen idős és általában szegény emberek - akik

szinte csak ilyenkor jutnak el egy „vendéglőbe”-, a szervezési költségeket /alapvetöen a ingyenes

krumplit és a kulturmüsort/ valakinek fedeznie kell. Ezt a „Braunhaxler” Óbudai Német

Hagyományokat Ápoló Közhasznú Egyesület fizeti.

Krumplikirály: újkeletü szokás, 1959 óta azt a résztvevőt válasszák meg krumplikirálynak, aki a

résztvevők megitélése szerint az elmult évben a legtöbbet tette a többi emberért, a közösségért. (A

gyakorlatban ezt a személyt az „Braunhaxler Óbudai Német Hagyományokat Ápoló Egyesület

elnöksége választja meg.) Egyfajta óbudai „díszpolgárság”. Melléje 1998 óta „krumplikirálynőt”

is választanak.

ERZSÉBET KIRÁLYNÉ, A KIEGYEZÉS SZORGALMAZÓJA

Csodagyerekként született, az élet megtépázta - már 110 éve halott Sisi

Erzsébet osztrák császárné és magyar királyné halála megrendítette a világot, hatalmas temetést kapott, a magyar országgyűlés is törvénybe iktatta emlékét

Korának legszebb királynéja volt, tragédiákkal teli élete már a kortársak képzeletét megragadta, halála után pedig legenda lett a száztíz éve, 1898. szeptember 10-én elhunyt Erzsébet osztrák császárné és magyar királyné, akit inkább Sissi (Sisi) néven ismer az utókor.

Miksa bajor herceg és Mária Ludovika hercegnő harmadik gyermeke 1837. december 24-én egy foggal született Münchenben. Hét testvérével Possenhofen kastélyában nevelkedett, jól lovagolt, úszott, hegyet mászott és apjához hasonlóan fütyült az etikettre. 1853-ban elkísérte édesanyját és nővérét, I. Ferenc József osztrák császár jövendő jegyesét Ausztriába, ám a találkozón a fiatal uralkodó a kiszemelt menyasszony helyett a tizenöt éves Erzsébetbe szeretett bele.

A Habsburg-dinasztiában szokatlan szerelmi házasságot 1854. április 24-én kötötték meg Bécsben. Erzsébet egy olyan világba csöppent, ahol a külsőség és a származás volt a legfontosabb, aminek nem tudott és nem is akart megfelelni.



Magányát csak növelte az udvar ellenséges viselkedése, egészségét megviselte, hogy négy év alatt három gyermeket szült (Rudolf, a várva várt trónörökös harmadikként, 1858-ban jött a világra), ráadásul elsőszülöttje, Zsófia kétéves korában meghalt. A lesújtott császárné már enni sem akart, kedélye depresszióssá vált, így orvosa külföldre küldte gyógyulni, s az utazgatást befejezve Bécs helyett apja bajorországi kastélyába ment.

A távol töltött évek alatt Erzsébet határozott és öntudatos lett, ráébredt szépségére és az abban rejlő erőre, s megtanulta érvényesíteni akaratát. Bizalmasa, a kecskeméti köznemes Ferenczy Ida ismertette meg vele Andrássy, Deák, Széchenyi kiegyezéspárti eszméit, s Sissi az uralkodónak írt több levelében is a kiegyezés mellett érvelt. Az 1867-es kiegyezés létrejöttekor hihetetlenül boldog volt, Ferenc József koronázásakor a magyarok rajongásig szeretett királynéja lett. Az ország - régi hagyomány szerint - ajándékot adott a királynak: a gödöllői Grassalkovich kastélyt. E hely Korfu mellett Erzsébet igazi otthonává vált, aki kedvelte a magyarokat, megtanulta nyelvünket, s a gödöllői kastély lovardája is segítette ambícióját, hogy ő legyen Európa legkiválóbb hölgylovasa.

Halála megrendítette a világot, hatalmas temetést kapott, a magyar országgyűlés törvénybe iktatta emlékét. A főváros köztéri szobrot állított emlékezetére, utcákat, tereket, Duna-hidat neveztek el róla.Rudolf trónörökös 1899-es öngyilkossága teljesen lesújtotta, ezután mindig fekete ruhát viselt. Korfu szigetén méregdrága kastélyt építtetett Achileion néven, életének hátralévő éveit egyre magányosabban, depressziótól űzve, inkognitóban utazgatva töltötte.




1898. szeptember 10-én Hohenembs grófnő néven udvarhölgyével igyekezett a genfi kikötőbe, amikor egy olasz anarchista, Luigi Lucheni tűhegyes reszelőt döfött mellébe. A császárné még felszállt a hajóra, de hamarosan rosszul lett, s másfél óra múlva szállodájában halt meg.

Forrás : mtv

Képek: Vasárnapi újság 1898 szeptember 16

TABÁNI KAPUK

A kapu használati értékén túl mindig jelkép is, valamiből valamibe átlépünk, valamit bezár, vagy kinyit, két teret összeköt és elhatárol. Ha benn vagyunk, birtokon belül érezzük magunkat, ha kopogtatunk rajta , bemenni szeretnénk. Záróvonal, melyen átlépve más térben , netán más idősíkban , más világban vagyunk, s ha nem tudunk átlépni rajta , hiányérzetünk támad , s fantáziálni kezdünk , mi lehet mögötte. A régi , köddévált tabáni kapuk fotóit nézve sok minden jut eszembe. Talán megörökítettek egyet- kettőt még a nagy tabánégés előtti időből, amikor dúsan faragott , vasveretes nehéz tölgyfakapuként kerültek ki a tischlerek keze alól kétkezi verejtékes munkával , ami akkoriban sem lehetett olcsó mulatság . Később az újjáépítés időszakában no meg a kiegyezés utáni nagy budapesti építkezések idején felözönlő iparos kubikos réteg már egyszerűbb kapukkal is beérte , melyek a célnak megfelelő kivitelben készültek,f elesleges cirádák nélkül. Azután elgondolom, némelyikük többszáz éves, szúette deszkáival dacol a múló idővel, emlékezik szomorú és boldog ajtónyitásokra, gyerekzsivajra, öregek csoszogására, ünnepi muzsikára és puskaropogásra.,1849- es várostromra, postások kopogtatásra, hajnali részegek mámorára.
Rajtuk hozták be a megkeresztelt újszülötteket, vagy kísérték utolsó útjukra a holtakat. Öröm és bánat vonult át rajtuk. Mára fizikai valójuk megszünt, már nem nyílnak sehová, mögöttük a ház összedőlt, lebontották , eldózerolták , kifakult fotók csupán. Emlékei egy letünt kornak.

Legkedvesebb közülük a Holdvilág utca 14 kapuja, a festők által is leggyakrabban megörökített kapu, nagy szerencse , hogy közeli kép is fennmaradt róla. De említhetném az Albecker szélesen terpeszkedő boltíves bejáratát, az Árok-köz 4 barokkos remekművét, vagy a Bocskay tér 2 mementóként álló kapuját, miközben a házat mögötte már elvitte a sitteskocsi. A bontáskor 1933-ban talán újra beépítésre került egy-kettő a szúette kapuk közül, ma is él , létezik , döng és csikorog és szélcibálta hirdetéseket ragasztanak rá , de 77 év távlatából ezt már nem lehet követni, bele kell nyugodni a kapuk is születnek, élnek és meghalnak.

További tabáni kapufotók ITT

kassius

Szarvas tér 1

Orbán u 9

Naphegy u 37

SIESS LASSAN

Aldus Manutius 1450-1515

Aldus Manutius (latinosított humanista név, eredeti neve: Aldo Manuzio) (Bassiano, 1450 - Velence, 1515) olasz humanista, filológus, könyvkiadó.

Rómában végezte el tanulmányait, majd Ferrarába költözött, hogy Guarino Guarini iskolájában latint tanuljon. Pio da Carpi herceg udvarában, ahol 1479 és 1489 közt élt, összebarátkozott Pico della Mirandolával. Negyven évesen telepedett le Velencében, ahol nyomdász lett. Önálló nyomdászműhelyét 1495-1496 körül nyitotta meg. 1493 és 1515 közt mintegy 150 művet adott ki, amelyek mindegyikét ismertető előszóval, illetve hatalmas jegyzetapparátussal látta el. Ókori szerzők munkái mellett olasz szerzők munkáit is megjelentette (Dante, Petrarca, Pietro Bembo). Első önálló nyomtatványa Kónsztantinosz Laszkarisz görög nyelvkönyve volt, ezt Arisztotelész-kiadásai követték, amelyek közül a legnevezetesebb a Poétika 1508-ban megjelent első nyomtatott kiadása. Egyik leghíresebb, az illusztrációs technika tekintetében úttörő kiadványa Francesco Colonna műve, a Hypnerotomachia Poliphili, amelynek illusztrációit a kor leghíresebb mestereinek művei ihlették. Klasszikus auktor-kiadványai komoly filológiai teljesítmények is egyben, komoly szövegkritikán alapulnak. 1502-ben Cicero Epistulae Familiares-ét jelentette meg (ezt később még két kiadás követte 1513-ban, amelyekben Aldus méltatta elhunyt barátja, Thurzó Zsigmondemlékét, majd 1522-ben). A mű kiadására Szatmári György és Thurzó Zsigmond biztatták Aldust, fellelkesülve a korábbi Vergilius- ésHoratius-zsebkiadásokon. 1506-ban Szatmári megkísérelte Aldusnál kinyomtattatni Janus Pannonius műveit, de nem járt sikerrel. Humanista állásfoglalás volt a nyomdász részéről megjelentetni Rotterdami Erasmus maró szatíráját, A balgaság dicséretét. Ismertek Aldus saját humanista tanulmányai is: Musarium Panegyris (Múzsák dícsérete, 1490 körül); Institutiones grammaticae (Nyelvtani útmutatások, latin nyelvkönyv, 1493).

Manutius jelmondata az Augustus római császár érmérről vett idézet ."siess lassan"(festina lente),fordíts figyelmet a részletekre..

(wikipedia)

Manutius 1501-es Vergilius kiadása saját ú.n Aldine tipusú betűivel.

Siess lassan-festina lente

Nyomdász nagyapám több portréján viseli büszkén a jelvényt,melyet én Manutius jelvénynek azonosítottam, jóllehet a delfin hiányzik a horgony mellől. Elképzelhető ,hogy valamely nyomdász egylet , kör , vagy egyéb tipográfus szervezet tagjaként viselte.

Az igazságot talán sohasem tudom meg.

KADARKA, AVAGY BURGUNDI?

Borharc Budán

Történelmi szőlőskertet álmodott a budai vár nyugati lejtőjére a főváros városarculati tanácsnoka. A termésből számozott Budai Hegyi Vörösbor is készülne. Három év szervezés után úgy tűnt, a miniprojekt célegyenesbe ér, ám akkor nem várt fordulat következett. Két párt alakult: egyesek kadarkát akarnak, mások kék burgundit.

– Kemény aknamunkát folytatunk a kadarkáért, köreinkben befolyásos emberek, tekintélyes borbarátok, hiteles hozzáértők találhatók – mondja mindenre elszántan Buza Péter, a Kadarka Kör főkadarnagya, aki nem mellesleg egy másik civilszervezet, a Budapesti Városvédő Egyesület alelnöke is.

A főkadarnagy „hamiskártyázással” vádolja a fővárosi önkormányzatot. Az ok: a budai Várhegy nyugati oldalára négyezer négyzetméteres turistacsalogató szőlőligetet tervezett a hivatal, ám nem az ősi magyar fajtát, a kadarkát kívánja odatelepíteni, hanem holmi kék burgundit. Márpedig igazi budai veres kizárólag a félezer éve honos kadarkából készülhet, legalábbis a Kadarka Kör álláspontja szerint.

– Az sem biztos, hogy bort is akarnak készíteni a szőlőből. Talán máshonnan hozzák majd ide a palackozott italt budai óvörös néven, miközben a helyszínen menyecskék tapossák a kádban a cefrét – vázolja Buza a sötét jövőképet. – Ha kék burgundi lesz a budai bortermelés kirakatában, elveszítjük az esélyt, hogy a kadarkát mint történelmi értéket bevezessük a budapesti idegenforgalomba.



A tervezett szőlőtelepítés látványképe....................

Buza komoly üzletet is vizionál.

– Bortúrát lehetne szervezni, a vendéglőkben ezt a bort lehetne mérni, hadd ne soroljam...

A későbbi főkadarnagy és barátai hozták létre a civil Kadarka Kört.

– A zártkörű, huszonöt fős asztaltársaság havonta egyszer vacsorát szervez, ahová egy-egy borász elhozza a maga kadarkáját, amelyet megkóstolunk, minősítünk, és nem utolsósorban kifaggatjuk a szakembert a kadarka fortélyairól.
Amikor hírét vették a vároldalba tervezett burgunditelepítésnek, magától értetődőnek tűnt: küzdeniük kell a kadarkáért. Ezzel tisztában volt Bojár Iván András, a Főpolgármesteri Hivatal városarculati tanácsnoka, a budai borlejtő ötletgazdája is.

– Az sem biztos, hogy bort is akarnak készíteni a szőlőből. Talán máshonnan hozzák majd ide a palackozott italt budai óvörös néven, miközben a helyszínen menyecskék tapossák a kádban a cefrét – vázolja Buza a sötét jövőképet. – Ha kék burgundi lesz a budai bortermelés kirakatában, elveszítjük az esélyt, hogy a kadarkát mint történelmi értéket bevezessük a budapesti idegenforgalomba.

Buza komoly üzletet is vizionál.

– Bortúrát lehetne szervezni, a vendéglőkben ezt a bort lehetne mérni, hadd ne soroljam...

A későbbi főkadarnagy és barátai hozták létre a civil Kadarka Kört.

– A zártkörű, huszonöt fős asztaltársaság havonta egyszer vacsorát szervez, ahová egy-egy borász elhozza a maga kadarkáját, amelyet megkóstolunk, minősítünk, és nem utolsósorban kifaggatjuk a szakembert a kadarka fortélyairól.
Amikor hírét vették a vároldalba tervezett burgunditelepítésnek, magától értetődőnek tűnt: küzdeniük kell a kadarkáért. Ezzel tisztában volt Bojár Iván András, a Főpolgármesteri Hivatal városarculati tanácsnoka, a budai borlejtő ötletgazdája is.

– A közgyűlés háromszor szavazta meg, hogy mehet a munka, aztán meg azt, hogy nem ad hozzá egyetlen fillért sem. Páran csak úgy, zsigerből fúrták. Végül puccsszerűen, helyszíni kiosztású előterjesztéssel sikerült keresztülvernem az ügyet – emlékszik Bojár. – Idén tavaszra a szükséges tizennégymillió is összejött.
Képbe került viszont Buza Péter várostörténész, akit Bogár régóta tisztel, s vele a Városvédő Egyesület.

– Megkerestem Pétert, segítsen a marketingben. Lelkesedett. A megállapodásunkkor én is a kadarka mellett tettem le a voksomat, ám utóbb több szakértői véleményt kaptam a kadarka ellenében a Szőlészeti Kutató Intézettől kezdve a Kertészeti Egyetemen át a Borászati Szakközépiskola vezetőjéig – állítja Bojár.De mit is mondanak a szakemberek?

– Természetesen nem a kadarka ellen dolgozunk, sőt elkötelezett hívei vagyunk, hisz valóban hungarikum – mondja Földes Gyula, a Budapesti Corvinus Egyetem Soós István Borászati Szakközépiskola igazgatója. – Ahol a technológiai és az időjárási viszonyok engedik, ott azt kell telepíteni. De a vár körül nem ez a helyzet. A kadarka rendkívül érzékeny: olyan időjárási körülmények között, mint az idei, akármit teszünk, lerothad. Márpedig ha a turisták peronoszpóra és lisztharmat által tönkretett szőlőültetvényt látnak, amelyben a fürtök feketén fonnyadnak, az nem válna dicsőségünkre. Ráadásul a kadarka tíz évből csupán háromban ad jó minőségű termést. Elképzelésemet tucatnyi kollégának küldtem szét véleményezésre Egerbe, Villányba, sokfelé. Mind azt mondta, az ötlet kiváló, de a fajtát meg kell gondolni. Egyébként annak idején nemcsak a kadarka létezett ezen a tájon, hanem másik két-három fajta is.
A szakvélemények értékelése után Földes úrék szakközépiskoláját kérte föl a budapesti közterekért felelős Főkert a telepítésre és a gondozásra.

Amit Buza nehezményez.

– A Főkert az első költségvetéshez képest kisebb, de még mindig túlzó összegért, tizennégymillió forintért vállalta a lebonyolítást. Ha kadarkát telepítenek, és sokat macerálnak vele, talán el is tudják költeni azt a pénzt – véli a főkadarnagy.
Indulatba is jön.
– Ráadásul anyagilag nincs jelentős különbség a két szőlőfajta telepítése és gondozása között. Legfeljebb az, hogy a kadarkát évente nem hatszor, hanem nyolcszor kell permetezni.
– A belvárosi helyszín miatt a sok permetezés a lakosság részére súlyos problémát vethet fel – mondja erre Földes úr. – Csaknem hétszáz tő kékburgundi-klónt szándékozunk telepíteni, szép, elegáns, látványos művelésmóddal. Nem szántunk, nem kapálunk, hanem füvet ültetünk a tőkék alá, amit rendszeresen nyírunk. Nekünk is fontos, hogy a számozott, Budai Hegyi Vörösbor feliratú palackokba a helyszínen készülő nedűt töltsünk. Ha a szőlő szép, egészséges, és le tudjuk szüretelni, az turisztikai szempontból is óriási lehetőség.
Buza szerint ha kadarka fajtájú tőkék kerülnek a várba, a hiteles történelmi kertnek semmi nem árthat.

és az egykor volt szőlőskert ugyanott 1884.ben................................

Buza Péter: Kadarka!

– Az sem, ha az emberek megköpködik, megrágják, lelegelik a fürtöket, a kutyák lepisilik. Való igaz, hogy a burgundit jóval kényelmesebb gondozni, de ha megpróbáljuk rekonstruálni a történelmet, ilyen olcsó kifogások és kényelmi szempontok alapján nem lehet dönteni. A burgundinak a világon semmi köze se Budapesthez, se a történelmi borvidékhez.

Bojár Iván András viszont összességében elégedett.

– Lesz egy történelmi díszszőlőskert. Igaz, nem kadarkából, ez nekem is fáj. De értelmes kompromisszum született. Ha visszajön a szőlő Budára, a korábbi állapothoz képest kilencvennyolc százalékosak vagyunk. És még az a pillanat is eljöhet, amikor kadarkát lehet ültetni. De ez nem most, pár perccel a választások előtt van.

A telepítést október végére tervezik.

(168 óra online)

TURMAYER SÁNDOR: TABÁN