1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)


2011. augusztus 6., szombat

BUDAVÁRI SÖRFESZTIVÁL, avagy jönnek a motorblokdobálók,humoristák és gasztrobloggerek

Budavári Sörfesztivál - sajtótájékoztató után

2011.07.05. 16:37 gyedjmaroz

Helyszín: LeRoy étterem (MOM Park)
2011.06.05. 10:30
Hivatalos sajtóoldal, itt.
A felkérésnek eleget téve elmentem a beharangozó sajtótájékoztatóra. Ha tőszavakban akarnám összefoglalni a történéseket, akkor az egész elég bulvárra sikerült: Malackaraj pocak-tetkót villant, miközben alig tudott a sörfesztiválról konkrétumokat mondani  (ami nyilván nem csak az ő hibája). Mellette Aranyosi Péter (humorista), az esemény "arca" erőlködik, erőlködik, de poént nem tud mondani (ám nem is kellett volna, sőt), ám ő marhára akar, kínos. Bár azt azért megtudtuk, hogy Borsodit szeret inni (még kínosabb), kiváltképp Diósgyőr meccsek előtt, amúgy általában a feleségével kulturáltan, szordínóban iszogat és az anyósa rajong a (füves-)meggyes belga sörért. Mondjuk Aranyosi legalább lelkes és közvetlen. De ez csak a kezdet. A pompás sajtóreggelivel felhízlalt hallgatóközönségből hirtelen Búza Sándor emelkedik szólásra (az istenadta, hát muszáj aztat nekie), és "kritikus" hangon a motorblokkdobáló vagy söröskorsó-cipelő"népi játékokat" követelve ostorozza a (még elég) levegős programszerkezetet. Majd a végén egy szimbolikus sörbontás (csattanó) következett, az asztalnál mindenkinek előre odakészített sörökből. Mert a sör finom és élet, erő, meg egészség. A "nagy" sörgyárak (a hármasból egy meg sem jelent, tán dugóba került Kőbányáról jövet) képviselői azonban bele sem dugták választékos csőrüket a saját gyártmányukba, na jó, talán a látszat kedvéért egy rövidet kortyoltak a saját-címkés sörükből, majd a kamerákba csízeltek egy rövidet (mondjuk ezt azért nagyon is megértem, a kukoricadarás izét nem ők isszák, hanem az istenadta tömegfogyasztó). No és a rögtönzött kóstolóra citált sörökből persze véletlenül sem vettek szemügyre egyet sem (pedig most kóstolhattak volna sört is - igaz a szokásos abc-paletta mellett elsősorban csak külföldit!!!), de nem érdekes, minek és helyette inkább leültek kitalálni mi legyen az „üzenete” a tervezett fesztiválnak. Egyszerűen ordít róluk, hogy nem is szeretik (a sört)! Közönséges péer és marketing menedzser-fapinák, akiket csak a máz és az eladási-statisztika izgat. Pedig - m.karaj elhintette, hogy erre az alaklomra sör-különlegességekkel is készülnek a „nagyok”, de ez még titok. De vajon miért? Mondjuk a látott sörundor után különösen nehéz elképzelni, hogy nem csak a címkén változtatnak majd valamit. Én már a Gösser Zwickl-nek is nagyon örülnék. 
Ám nem ez zavart a legjobban, hanem az, hogy a kis sörfőzdéket senki sem képviselte, még - két kivételtől eltekintve - palackokban sem. Indoklás: állítólag borzasztóan nehéz ezeket a söröket beszerezni. A túróst! Példának okáért a csakajósör oldalon keresztül egy részük játszi könnyedséggel beszerezhető.
A szimpatikus és a rögtönzött sajtótájékoztató-társaság többi képviselőjéhez képest szerény ill. visszafogott szervezőkkel (Kurucz Dániellel és Kurucz Gergellyel, Famous Managment Kft.) folytatott háttér beszélgetéskor azért felviláglottak a főbb célok és elképzelések, még akkor is, ha imitt-amott váratnak magukra a konkrétumok (pl. a fesztiválon várható sörkorcsolya választék). A napijegy 1690 Ft lesz, amiben benne van egy korsó sör ára. Magasztalt teljes, hogy 500 Ft letét ellenében üvegkorsókból lehet kortyolgatni a komlónedűt és az, hogy a megjelenésben/ standozásban támogatják a hazai kis (kézműves) sörfőzdéket, már csak azért is, mert ezek az ilyen és ehhez hasonló rendezvényeket saját zsebből nemigen, vagy csak ráfizetéssel kénytelenek letudni. A népet a várban három helyszínen fogadják (Hunyadi udvar..., a többi lemaradt) és kb. napi tízezer látogatóval számolnak. Fogadkoztak, hogy ennek megfelelően nagy számosságú sörcsapot fognak felállítani. Az átlagos árat 450-550/0,5 liter közé tervezik, bár ez (ár és korsó-mérték) néhány izmosabb sörkülönlegességnél problémás lehet (pl.:Békésszentandrási Black Rose vagy Szent András könnye 9% V/V).
Meglátjuk, megfér-e egymás mellett a mulatozós / sörsátorozós és a kóstolós / beszélgetős attitűd (bár ezek külön-külön helyszínen lesznek elvileg). Reméljük, a szervezők nem engednek a 48-ból, mert különben ez sem lesz más mint az eddigiek (a főzdefesztet és a millenáris-cseh sörseregszemlét kivéve): azaz egy össznépi kocsmázás és motordobálás! A helyszínválasztást sem értem, pl. egy sörgyárban jobban mutatna az egész, és olcsóbban is kijöhetne, mint a Budavárban. De bizakodjunk, hátha most tényleg más lesz...
A fesztivál időpontja: augusztus 25-28.

2011. augusztus 3., szerda

AUTOGYÁRTÁS ANNO 1936

Nem tudom,járt-e 1936-ban Budapesten Chevrolet tipusú személyautó, de ez a kis film rádöbbentett arra,
milyen fejlett volt az autógyártás már akkoriban is, Igaz jelen esetben az USA-ban Michigan államban

2011. augusztus 2., kedd

PAPÍRPÉNZ ANNO

A kezdetek

 1918 előtt a Hasburg birodalom első papírpénzeit 1762 július 1-én keltezéssel bocsátotta ki. Ezek az 5, 10, 25, 500, 100 Forintos címletű bankócédulákat a Wiener Stadt Banco közreműködésével sikerült kibocsátani 12millió Ft értében. Népszerűsítés céljából 5%-os kamatozású bankkötvényekre lehetett átváltani. A könnyű kezelés és szállítás miatt olyannyira kedveltek lettek, hogy felárat is hajlandóak voltak fizetni értük.
Ezeket a bankócédulákat 1763 után részben fémpénzre visszaváltották és megsemmisítették 7850000 Ft értékben, részben pedig kötvényre lehetett cserélni. A papírpénzhiányt pótlandó 1771 július. 1-I keltezéssel új bankócédulák kerültek forgalomba, ugyancsak 12millió Ft értékben. Megjelentek az 500 és 1000 forintos címletek is. A magán forgalomban való elfogadásuk még ezeknek a bankócéduláknak sem volt kötelező.
II. József (1780-1790) által kibocsátott 1784 november. 1-i keltezésű bankócédulák elfogadását a magyar közpénztárakban kötelezővé tette. 20 millió Forint értékben kerültek forgalomba. A kötelező közforgalmú bankócédulákra vonatkozó rendeletét halála előtt visszavonta. I. Ferenc (1792-1835) a franciák elleni háború finanszírozására 1794-ben 7,75 millió Ft értékben bocsátott ki új bankócédulákat. 1796-ban 50-es címletű bankók jöttek forgalomba 44 millió Forint értékben. A háború ideje alatt titokban újra kibocsátottak papírpénzt a forgalomban lévő értékük 1798-ban elérte a 92 millió Forintot. 1797-ben kényszerforgalommal ruházták fel a bankócédulákat, egyúttal megtagadták ezüstre való beváltásukat. 1800 január. 1-i keltezéssel megjelentek az új bankócédulák immár 1 és 2 Forintos címletekben is eltűnt az ezüstpénzek pótlására.
Anélkül, hogy nyilvánosságra hozták volna folyamatosan új bankócédulákat, hoztak forgalomba. Devalválódásuk nyilvánvaló volt. 1800-ban 1 ezüst Forint már 2 Forint bankócédulát ért. 1805-ben a franciák által megszállt Bécsből a pénzjegynyomda Pestre menekült. 1806-ban újabb kibocsátásra került sor, ismét nagyobb mennyiségben, mint ahogy azt meghirdették. 1809-ben mikor a franciák újra Bécsben voltak, Pestről Nagyváradra menekült a nyomda. Napóleon a Bécsben megtalált eredeti nyomdaeszközökkel 1 és 2 Forintos bankócédulákat nyomatott. A pénzmennyiség értéke 1810-ben meghaladta az 1 milliárd Forintot. A devalváció megállapíthatatlan volt. 1810 augusztusában 100 ezüst Forint 445 papír Forintot, decemberben 960, 1811-ben elrendelték a devalvációt. Minden 5 Forint értékű Einlösungssehein-nek nevezett papírpénzre cserélték be. Ezeknek a váltóforintoknak és a hozzájuk kapcsolódó bankócéduláknak leértékelése 1816-ban következett be.
Az 1848-ban kitört magyar szabadságharc idején új 1 és 2 Forintos bankjegyek kerültek kibocsátásra. Az aprópénzhiány enyhítésére ezek nagyed ill. nyolcad részei is elfogadott fizetőeszközök voltak. Magyarország terhére az Almássy Gyula által szignált ún. "Almássy bankót" bocsátottak ki. Az 1859-ban Olaszország és 1866-ban Poroszország ellen elvesztett háború újbóli papír-pénzkibocsátást vont magával. A fémpénz forgalomból való eltűnése 10 krajcáros papírpénzt hoztak forgalomba 12 millió Forint értékben. Emellett vidéken megjelentek a papír szükségpénzek. 1867 után a Magyarországgal való kiegyezés után előkészítette az aranyvaluta bevezetését. Az Osztrák - Magyar Bank megalakulásával 1880-ban megjelent az első kétnyelvű bankjegy. 1881, 1882, 1884, 1888-ban 1, 5, 50 Forintos címletű államjegyek kerültek forgalomba.
A háború idején az összeomlás szélére jutott Monarchia, 1918-ban 25 és 200 koronás bankjegyeket hoztak forgalomba, üres hátoldaluk miatt fehérpénznek nevezték őket.
Az Osztrák - Magyar illetve jogelődjeinek 150 éves története ezzel bezárult. Az önálló magyar papír-pénzkibocsátás először ideiglenes 1848, 1849-ben majd 1918-tól véglegesen tért nyert hazánkban.

A szabadságharc (1848-1849) papír-pénzkibocsátása

A Magyar papírpénz megjelenésének közvetlen okai között, az előző részben tárgyalt, az osztrák bankó zettelek ezüstpénzre váltásának nehézségeit is említhetjük. Kossuth kérése a Kizárólagos jogú Osztrák Nemzeti Bank felé, miszerint tegyék lehetővé a bankjegyek ezüstre való átválthatóságát, de nem teljesült, mivel nem is teljesülhetett. Kossuth előre sejtette az osztrákok válaszát, és egyre inkább a magyar bankjegykibocsátásban gondolkozott, amit a 12 pont által követelt Magyar Nemzeti Bank felállítása is alátámasztott.
A gond a papír-pénzkibocsátás fedezetének megteremtése volt. A kormány részben kamatos kincstári utalványok kibocsátását tervezte 4-5 millió forintértékben, részben pedig a bankjegykibocsátáshoz a nemzeti adakozást vetette igényben.Az adakozás mértékét becslések 1.600.000 pengő-forintra teszik. 1848 májusában, a Pesti Hírlapban Kossuth ismertette, hogy 12,5 millió pengő-forint értékű 1 és 2 forintos magyar bankjegyek megfelelő fedezettel hamarosan kibocsátásra kerülnek. A kincstári kamatos utalványokat a Landerer és Heckenast nyomdában 50, 100, és 500 forintos címletekben állítottak elő. Augusztus 6-án került forgalomba az első magyar bankjegy 2 forintértékben. A bankjegyek korlátolt mennyisége miatt szeptember 6-án megjelentek az 5 forintos államjegyek, majd október 8-án az 1 forintos bankjegyek.
Kossuth az Országgyűléstől kért felhatalmazást a 10 és 100 forintos államjegyek forgalomba hozatalához. A 100 forintosok még 1848-ban, míg a 10 forintos 1849. március 24-én Debrecenben került forgalomba. Az Országgyűlés Debrecenbe költözésének idején Kossuth kérésére az aprópénz hiány enyhítésére-forgalomba hozták a 15 és 30 pengőkrajcáros kincstári utalványokat.
Az aprópénzek hiánya a bankók feldarabolásához vezetett. Mind a magyar, mind az osztrák 1 és 2 forintos bankjegyeket darabolták 2, 4 esetenként 8 részre is.
Egyszerűbb pénzjegyeket a papírpénzgyártás felgyorsítására csak 1849-ben nyomtak Szegeden. Ezek 2 és 10 forintos címletekben 1 millió forintértékben kerültek forgalomba 1849 július 1-i keltezéssel.

A Magyar Kereskedelmi Bank ezüstfedezettel bíró bankjegyeit az osztrákok 6.996.477 forint 54 krajcár ellenértékét beváltották, a többit kötelező beszolgáltatás után, az ország különböző városaiban eléették.
           
Az emigráció időszaka (1851-1866)

Kossuth 1851-ben Amerikába utazott külpolitikai és gazdasági segítségért. Ennek ered-ménye a new yorki 1, 5, 10, 50, 100 dolláros kölcsönjegyek. A nyomtatást a Danfort, Bald and Co. New York and Philadelphia cég végezte el. Az első példányok az 1 dolláros darabok 1852, január 1-I keltezésűek. Az első nagyobb címletek 5 és 10 dollár Ohio-ban kerültek kiadásra 8000 dollár értékben. Az 50 és 100 dollárokon Kossuth saját kezű aláírása szerepel.
Az összegyűlt összeg nagy részén Kossuth fegyvereket vásárolt. Philadelphiában Kossuth 1, 2, 5 forintos magyar pénzjegyeket is nyomtatott. Ezek zöme a század elején került elő egy raktárból, ahol a fegyverekkel együtt őrizék.
Kossuth 1852-ben, Londonban telepedett le, ahol a piemonti kormány anyagi támo-gatásával 22 millió darab összesen 35, 5 millió forintértékű pénzjegyet nyomtattatott ki. A titokban folytatott pénzjegynyomás ellenére az osztrákok tudomást szereztek az ügyről. A 2 és 5 forintos pénzjegyet megszerezték és Ferenc József Kossuth ellen pert indított.
A bíróság előtt Kossuth elvesztette a pert és a papírpénzeket el kellett égetni. Ezek a legritkább Kossuth-bankók.
Kossuth 1866-ban, Torinóban kísérelt meg utoljára papírpénz kibocsátással. Ezeknek csupán a nyomólemezei készültek el, jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeumban tálalhatóak.
Papírpénzek kibocsátása a független Magyarországon
 1918 október végén felbomlott az Osztrák - Magyar Monarchia. A Párizs környéki békék során elrendelték az utódállamok számára az Osztrák - Magyar Bank jegyeinek nosztofikációját ( felülbélyegzését).
A Magyarországon keletkezett papírhiányt az osztrákok segítségével sikerült megoldani. Még a forradalom előtt a Bécsi Főintézet a Károlyi- kormány randelkezésére bocsátotta a 200 és 25 koronás bankjegyek kliséit és a nyomtatáshoz szükséges papírt is.
A kormány csak a 200 koronás jegyeket nyomtatta ki a Magyar Földrajzi Intézetben 1918 november 7. és 1919 február 8. között 1.755.280.00 korona értékben. Ezeket a népnyelv "fehérpénznek" neveztek el. Az Osztrák- Magyar Bank főintézete ezeket a jegyeket hamisnak nyilvánította, mivel a Tanácsköztársaság ideje alatt készültek. A korábbi kibocsátású a népnyelv szerint "kékpénzek" sokkal keresettebbé váltak, egyúttal el is tűntek a forgalomból. A díszázsiót hozott magával, a "kékpénz" javára elérte a 100%-ot is.
A Tanácsköztársaság az Osztrák - Magyar Bank 1919 december 31.-én lejáró pénzkibocsátási szabadalmát beszüntette és a Budapesti Főintézet elérte Lengyel Gyula kormánybiztost nevezte ki. A bankjegyhiány miatt az élelmiszerellátás is akadozott.
A Forradalmi Kormányzótanács rendeletére a Magyar Postatakarékpénztár 50, 10 és 20 koronás pénzjegyeket hozott forgalomba. Eközben folyt az utódállamokban a felülbélyegzés.
A 10 koronástól a 10.000 koronásig itthon is felülbélyegezték a bankjegyeket. A Tanácsköztársaság bukása után a Tanácsköztársaság által forgalomba hozott pénzeket 5:1 arányban devalválták, kivéve a postatakarékpénztári jegyeket. Az új bankjegyek nyomásához Magyarországon nem állt rendelkezésre megfelelő technika. Ezért a kormány a svájci Orell Füssli céget bízta meg a magyar papírpénzek 20 koronánál nagyobb címleteinek a legyártására. Később az állam a magas szállítási költségek miatt a magyar állam megvásárolta az ún. photo guilloche eljárást. A svájciak által nyújtott kölcsönből létrejött 1922-ben a Magyar Pénzjegynyomda Részvénytársaság. 1925-től már Magyarországon nyomták az összes korona címletű bankjegyet.
A pengő pénzrendszer (1927-1946)
 Az 1925. XXXV. te. . a korona helyére a pengő rendszert vezette be.
Az átszámítás alapját 1 Pengő 12.500 koronával volt egyenlő. Később a Magyarországon kifejlesztett rotációs réznyomógépek segítségével jobb minőségű bankjegyek kerültek forgalomba. A bankjegyforgalom aranyfedezete 1927-ben még 60%-os, 1929-ben azonban már csak 40%-os volt. Ez a monarchia adósságainak kötelező átvállalásának, a népszövetségi kölcsönnek és a növekvő bankjegyforgalomnak volt köszönhető.
Az 1931-ben kitört nemzetközi pénzügyi válságot az állam a külföldi tartózások visszafizetésének leállításával próbálta kivédeni. A Pengő inflálódásának kezdete 1938-ra tehető, amikor a kormány meghírdette az 1 milliárd pengős fegyverkezés programot, amihez csak 600 millió pengő fedezet állt rendelkezésre. A visszacsatolás során 1938 és 1941 között Erdély, Bácska, Felvidék, Kárpátalja ismét az ország területéhez tartozott, ezáltal jelentősen megnőtt a pénzforgalom, ez tovább növelte a leértékelődési nyomást.
A háború is jelentősen hozzájárult a pénzromláshoz. 1938 és 1944 között az állam 21,5 milliárd pengőt fordított hadikiadásokra, ez 1938-as GDP kétszerese volt.
A nyilaskormány 1945 folyamán forgalomba hozott 1943. február 24. keltezésű 1000 és 100 pengőst, valamint csillaggal ellátott sorozatszámú 1936-os 10 pengőst és 1930-as 100 pengőst. Ezek Veszprémben készültek a nyilas kormány székhelyén, de csak Ausztriában a kitelepített csapattestek között került forgalomba. A többi bankjegyet Szálasiék zöld színű nyilaskereszttel felülbélyegezték.

Az inflációt tovább fokozta, hogy a Vörös Hadsereg 1944 folyamán 1, 2, 5, 10, 20, 50, 100 és 1000 pengősöket hozott forgalomba. A pénzromlást a háború után a kormány 1945 december 19-i rendeletével próbálta megakadályozni.
Az 1000, és 10.000 pengős bankjegyeket bélyegezték úgy, hogy a névérték nem változott, de a bélyeget a névérték háromszorosáért kellett megvásárolni.

Az elértéktelenedés következtében újabb és újabb bankjegyek jöttek forgalomba.
1946 május 27-től a bankjegyeket 6 millióval ( milpengő), július 1-től 12 millióval ( B.-pengő) hoztak forgalomba. A legnagyobb címlet az 1 milliárd B.-pengő (1024 pengő) volt.
Ez utóbbi azonban már nem került forgalomba. A pengő története mindmáig a világ legnagyobb valuta inflációja volt.


1805
1848-49





Kiegyezés után (1867-1905)







1905-1925

     1913





                 

1925-46





















1945-46

CSERKÉSZ VILÁGTALÁLKOZÓ 1933

1933 nyarán a Tabán bontása már eldöntött  tényként szerepelt az újságok címlapjain, Németországban Hitler volt hatalmon, itthon Gömbös Gyula miniszterelnök , a "Nemzeti Egység" vezéreként  készül zászlóbontásra , Krúdy két hónapja halott, az ország a cserkész világtalálkozó a jamboree (dzsembori ) lázában ég.Mi is volt ez a nagy ünneplés?

Jamboree


"Egy-egy Jamboree fellobbantotta bennünk az egymás megbecsülésén, az igazságosságon alapuló társadalmi és világbéke délibábját" - írta Máday Béla 1943-ban.

Az I. Jamboree-n, Londonban (1920) a magyar cserkészek még nem vehettek részt. A párizsi cserkészkongresszuson 1922-ben azonban már 35 nemzet képviselõi voltak jelen, köztük a magyar cserkészek is, majd 1923 júliusában az essexí (Chingford) Gillwell parkban tartott tisztképzõ tanfolyamon 32 magyar cserkésztiszt vett részt. A cserkészek paradicsomának számító parkban 1919-tõl ez már a 35. tanfolyam volt!

Koppenhágában, az 1924-ben tartott II. Jarnhoree-n 34 nemzet között a magyar cserkészcsapat a sportversenyeken az USA és Anglia után a harmadik lett. A mámorító sikerek itt-ott lesújtó tapasztalatokkal váltották egymást: önzés, pazarlás, lovagiatlanság is elõfordult. Az uralkodó nemzetek cserkészei pedig sajnos elnyomták a kisebbségek csapatait.
Az 1927. júliusi dániai vízi jamboree-n, majd a svéd világtalálkozón (Saltsjöbaden melletti Beatelund szigetén) is ott voltak cserkészeink.
A III. Jamboree-nak 1929-ben az az angliai Birhenhead adott otthont, ahol a 400 holdas Arrowe parkban 52 nemzet cserkészei találkozhattak, köztük 800 magyar fiú és 52 tiszt. A közel 32 ezer fõs jamboree-táborban július 25. és augusztus 25. között elfogyott 100 q szalonna, nyolcvanezer tojás, 300 q sajt és 200 tonna kenyér! Míg 1920-ban Londonban még csak 27 ország cserkészei vonultak fel, 1924-ben Koppenhágában már 34 nemzet fiai ismerkedhettek egymással, addig Birkenheadben 52 ország csapatai vettek részt a záróünnepélyen, egy óriási kerék (békekerék) küllõit alkotva. Baden-Powell, a világ fõcserkésze (a Chief) akkor felment az emelvényre, belefújt a kürtjébe (ezért hívták õt the piper of pax-nek, azaz békeharsonásuak), majd elõvett egy harci bárdot, és elásta a földbe, jelezvén : ne legyen többé harc és háború a népek között, hanem legyen közöttük szeretet. Ezt követõen a békesség arany nyílvesszõibõl miniden nemzetnek átadott egyet-egyet. Végül Bi Pi megindította az élõ "békekereket". amely azonban rendetlenkedés miatt hirtelen megállt, mintegy a jövõ szomorú elõjeleként.

Négy esztendõ múlva, 1933-ban Gödöllõn Magyarország rendezhette meg a IV. Jamboree-t.

Az 1912. évi elsõ nemzetközi cserkésztalálkozón maga Baden-Powell kezdeményezte, hogy a cserkészek mindig sportszerûen vessék össze testi és szellemi erejüket, tudásukat. Noha a magyarok sem 1912-ben, sem 1920-ban nem lehettek részesei a nagy versengésnek, Dániában 1924-ben alaposan kitettek magukért. Ezt .megismételték 1926-ban Megyeren is. Sík Sándor ekkortájt figyelmeztetett arra, hogy a cserkészszellemiséggel a versenyõrület aligha egyeztethetõ össze! A birkenheadi III. Jamboree már szakított a versenyszellemmel, nem atlétákat, sportcsapatokat, cserkészolimpikonokat, nem kirakatcserkészeket küldtek ki, hanem igazi cserkészeket. Ennek jegyében a magyar vezezetõk sem válogatott sportolókat ültettek vonatra Anglia felé, hiszen nem akartak szépítõ, idealizált képet mutatni a világnak. Ez a felfogás uralkodott azon a badeni konferencián is, 1931-ben, ahol az USA-t, Csehszlovákiát, Hollandiát, Ausztráliát megelõzve Magyarország kapta meg a IV. Cserkész-világtalálkozó megrendezésének a jogát. Egyszeriben beléptünk a cserkész-nagyhatalmak sorába. Hatalmas diadal volt ez a magyar cserkészet számára. A táborozás helyéül végül is a gödöllõi királyi parkot, az Erzsébet-ligetet és a korona-uradalmi erdõket és szántókat választották ki.
1931 augusztusában a tábor fõparancsnoka gr. Teleki Pál lett. Rendkívüli egyéniségével, törhetetlen elszántsággal, beteges testét kemény akarattal megerõsítõ kitartással, találékonysággal, összefogással és sok szeretettel segített minden nehézséget leküzdeni, márpedig az akkor is volt, tengernyi sok. Egy szegény és kifosztott országban a legsúlyosabb gond az anyagiak hiánya. Az elõkészítés során ezért úgy határoztak, hogy a Jamboree költségeihez minden magyar cserkészfiú járuljon hozzá, bármily szerény összeggel. A magyar cserkészet koldustarisznyával kísérelt meg szembeszállni a világválság okozta nyomorúsággal. "Az országban soha nem volt még ilyen általános a fásultság … az emberekbõl eltûnt a bizalom, a hit egymásban, az államban és a pénzben" - írta a Fiatal Magyarság c. lap.
Az összesen 800 holdnyi területen a szûkebben vett tábor 281 holdat foglalt el, ezen állt az 5363 db sátor. Naponta 80 tonna élelmiszerrõl, 922 ezer liter vízrõl kellett gondoskodni. A cserkészek mozgósításának gyakorlására ekkor rendelték el elsõ ízben Magyarországon az országos cserkészriadót, mégpedig a budapesti rádión leadott központi jellel. A 18 ezer fiú fegyelmezettsége imponáló volt. (Késõbb kiépült a cserkészek riadólánca is, de ez valójában már háborús célokat szolgált.) Gödöllõn 15 ezer cserkész és 3 ezer öregcserkész mellett 54 országból további 8 ezer vendég táborozott. Egyszer már, 1927-ben, volt egy országos rendezvény, amikor felavatták a történeti Magyarország 63 vármegyéjébõl toborzott lányok hímezte országos cserkészzászlót, de arányaiban a két esemény nem vethetõ össze. Az elõbbi hatása csupán az volt, hogy az országos zászló csodaszarvas-ábrázolása nyomán keletkezett a gödöllõi jamboree emblémája.
A jamboree-a nem volt igazi, hagyományos táborozás. "Keveset élhettünk magunknak, inkább mutatványokat,mint cserkészéletet akartak tõlünk látni" - keseregtek például a 25. Szent Imre csapat tagjai. Mások, joggal, azt fájlalták, hogy a magyar házigazdák Gödöllõn napégette, fátlan területen, egy homoktáborban laktak. Az 1933. július 22-tõl augusztus 15-ig tartó gödöllõi jamboree-n nemcsak a forró nyári nap teremtett szaharai hõséget. A lelkeket is tüzelte a nemzeti büszkeség, mert a tábornak volt repülõtere, voltak sportpályái, volt tábori rendõrsége, tûzoltósága, tolmácscsapata. És persze voltak túlzásba vitt "csencsölések", helytelen viselkedés is, ezekre az 1933. augusztus eleji egyesített tisztigyûlés igyekezett megoldást találni. Szomorú, napjainknak is keserû fájdalmai már akkor kezdõdtek: a vendégek közé szorult romániai magyar cserkészeknek nem volt szabad magyarul beszélniük. A hazai cserkészeknek ellenben nagyon is kellett volna angolul társalogniuk. Sokan igyekeztek is hasznosítani az 1931-tõl ingyenes angol nyelvtanfolyamokon tanultakat, mert átérezték Teleki Pál szavait : "Mindenki, aki a Jamboree sikerét elõmozdítja, nemzetének, az ország egész népének és ezen belül barátainak, hozzátartozóinak és nem utolsó sorban önmagának tesz nagy szolgálatokat. Önmagának is, mert nyelveket és kézséget tanul… látóköre tágulni fog.”
A gödöllõi világtalálkozó leglátványosabb mûsora az augusztus 2-án megtartott felvonulási parádé volt, ahol a felsorakozott cserkészcsapatok elõtt ellovagolt Horthy Miklós kormányzó és Baden-Powell fõcserkész. tágulni fog." A kormányzó angol és magyar nyelvû köszöntése után kétszáz fehér békegalambot bocsátott szabadon. A díszmenet legelején vitték a Magyar Cserkészszövetség zászlaját, a levegõben vitorlás és motoros cserkészrepülõk köröztek.
Bi Pi ekkor, 1933-ban nem elõször volt Magyarországon: 1928. május 3-án tett már egy rövid látogatást; mindkét alkalommal igen nagy szeretettel fogadták. Búcsúztatásán, 1933. augusztus 8-án tízezer tarka, léggömb szállt a magasba, majd a világcserkészet nagy Öregje leemelte a nyakáról a legmagasabb cserkészkitüntetést, az Ezüstfarkas rendet és átnyújtotta Teleki Pálnak.
Teleki Pál valóban fölénk magasló nagy ember volt. "A csõcselék-urak között Nagyúr volt, gróf volt, nemcsak rangra..." mondja Vas István költõ (Teleki Pál emlékezete, 1956, január). Koszterszitz József így írt róla "Maga is közénk állt, hordta ruhánkat, élte törvényeinket, végigcsinálta életünk romantikáját éppúgy, mint bajlódásait és küzdelmeit. A kiskaliberû emberek... megmosolyogták... gyerekes kedvtelésnek könyvelték el, hogy maga is táborozott."
A táborparancsnokságban ott volt a magyar cserkészvezetõk színe java Sík Sándor, Papp Antal, Farkas Ferenc, Buczkó Emil, Major Dezsõ, Molnár Frigyes, Fodor Ferenc, Andrássy Mihály, Gerõ László, Faragó Ede, Márkus Miklós, Alföldi Alajos, Mattyasovszky Kasszián, Sztrilich Pál, Velõsy Béla, Zsembery Gyula, Borsiczky Sándor, Temesy Gyõzõ, Éry Emil és még sokan mások.
A IV. Jamboree elõtt és alatt számos kiadvány jelent meg. A Magyar Cserkész különszámai szolgáltatták a friss híreket, angolul és németül is, de volt jamboree-különszáma is: a Magyarság c. lap különkiadása, az Igric. A cserkészek és a cserkészet nagy grafikusa, Márton Lajos a korábbi albumai után megjelentette a “Jamboree-Gödöllõ", a "Budapest-Hungaria 1933" c. albumokat, valamint számtalan szép rajzos képeslapot.
A gödöllõi világtalálkozó nyugtalan nemzetközi helyzetben zajlott le, hiszen 1933-ban került hatalomra Adolf Hitler, aki hamarosan feloszlatta a német cserkészmozgalmat. 1934 júniusában Kanderstegben mégis úgy határozott a Cserkészek Nemzetközi Bizottsága, hogy világ jamboree-kat ezután is kell tartani, mert azok elõsegítik a nemzetközi barátkozást, növelik a cserkészet jó hírét és szemléltetik a részt vevõ nemzetek különféle cserkészmódszereit. Úgy döntöttek, hogy továbbra is négyévenként rendeznek jamboree-t és ezek két hétig tartanak.









Bakay Kornél: Ragyogj cserkészliliom!, Bp. 1989.134-147.

(c) JATE Egyetemi Könyvtár, Szeged, 1998-1999.